2009 augusztus 23

Gyuri tollából...

A legutóbbi triglavi túrám során amikor 2200 méteren visszafordulásra kényszerített egy meredek havas hegyoldal, döntöttem a felszerelés téliesítése mellett.

Így augusztus közepe fele a folyószámlahitelemet nem kímélve beszereztem egy félautomata hágóvasat, és egy jégcsákányt. A négynapos ünnep kiváló alkalomnak tűnt egy jó kis gleccsertúrához, a választás a Grossvenedigerre esett. Körmenden át Hinterbichl volt az autókázás útvonala.  Bevallom illik-nem illik egyedül indultam az útnak.. De a szerencse és egy pár mellém szegődött a parkolóban. Lajos és Kriszti akiről  mint kiderült Svájcban „raboskodó” Balázs barátom osztálytársa volt. Igazából én szegődtem melléjük, ők viszont, -utólag is köszönet nekik- jól tűrték csendes társaságomat.

A parkolóból a Venedigertaxival indultunk a Johanneshüttéig, a retúrjegy 16 euró/ fő, viszont bő 800 méter szintet spórol meg ami később igen csak hasznosnak bizonyult.

Az első nap terve a 2900m fölött lévő Defreggerhaus elérése volt, ahová szállást foglaltam. A súlyos zsák alatt meglehtősen nehéznek tűnt az út felfelé, bár technikailag normál gyalogtúrának volt megfelelő. Az út egyenletesen haladt felfelé, majd mikor már a menedékházat megláttuk, onnantól erős kaptató következett. Az idő nagyon kellemes, sőt határozottan izzasztó volt, ezért a hüttét elérve, rövid köszönés után egy bő tíz perces pihenő következett, majd a jól megérdemelt sör. A házban 14 euróért szálltam meg a lagerben, kissé bizarr élmény volt, egy 4 ágyas fülkében beraktak egy hetven év körüli cseh házaspár mellé. A hajnali kelés miatt elég hamar elaludtam, az álmomból néha a kissé hangosan mulató helyiek vertek fel. Na meg fél négykor a saját telefonom ébresztője.-esküszöm, hogy 5-re állítottam- mégegyszer bocs mindenkitől, -tőled is anya....- Végül 5-kor keltem, nemsokára csatlakoztak Lajosék is így hat körül vágtunk neki a csúcsnak, aminek eléréséhez még jó hétszáz méter szintet le kellett küzdenünk. Háromnegyed óra múlva értük el a beszállást, ahol kezdődött az öltözködés. Itt azért bőven kijött, hogy először járok gleccseren jó félórát tartott mire a hágóvasat magamra szerkesztettem. Társaimnak köszönhetően végig összekötve mentünk, bár a gleccser jól járható volt. Kissé aggódtunk, mert már az előző nap a Venediger taxiban is rossz időt mondtak aznap délutántól, bíztunk benne, hogy addig bőven megjárjuk a csúcsot. Szépen haladtunk előre, Lajos elől, majd Krisz végül én zártam a sort. Egyre haladtunk felfelé, és a levegő egyre ritkábbnak tűnt. Mindhárman, de különösen Krisz és én egyre fáradtabbak lettünk, ezért időről időre rövid pihenőket tartottunk. Szerencsére semmi izgalmas nem történt szépen fogytak a méterek és egyszercsak  megérkeztünk az utólsó szakaszhoz a kitett gerinchez. Az utolsó métereken a kereszthez nem ereszkedtünk le, sokan is voltunk és Krisz sem szeretett volna. Gyönyörű panoráma és tiszta idő fogadott minket. Jól láttuk a Glocknert, a Dolomitokat is. Néhány fotó után szépen elindultunk vissza. Gyönyörű gleccserhasadékok mellett mentünk el hátborzongató látványt nyújtottak. Az idő továbbra is velünk volt, sőt a szikrázó napsütésben egyre inkább olvadt a hó. Sikeresen kiszálltunk, majd vissza a házhoz. Ott összeszedtük a maradék cuccot, is indultunk vissza a Johannes hüttéhez. Közben komor felhők gyülekeztek, úgy tűnik a helyiek jobban értenek ehhez mint nálunkJ Szerencsénk nem hagyott el, csak a parkolóban kezdett rá az eső, így semmi sem rontotta el ezt a csodás élményt.