Örömmel adom tudtára mindenkinek, hogy vasárnap szétszaggatuk a Pilist! :-) Ha házban lettünk volna, akkor annak az oldalát rúgjuk ki, de szerencsére a szabad levegőn tombolhattuk ki magunkat, és kiadtuk a hétköznapokon felgyülemlett fáradt gőzt! A Pilisben megrendezett Vasas Maraton két távján a 22km-es rövid távon és a 39 km-es maratonon tettük ezt reggel 8 óra körül indulva a Pomázi HÉV állomásról. Mint kiderült a hosszabik táv hivatalos rajtjáról kicsit lecsúsztunk, ugyanis az 7-ig volt, de azért így is elindulhattunk, csak az egy óra minuszt leírták a szintidőnkből, így a 10 óra sziintidő helyett csak 9-el gazdálkodhattunk!
De mit nekünk egy óra! Hajrá, megcsináljuk! Pomázról kiérve elsőként a Kő-hegyet kellett megostromolni, fénysebességgel tűztünk fel az oldalán és nagyon jó időt futva érkeztünk meg a turistaházhoz. A bejáratnál hamar elintéztük az igazolást, és rövid teázás után folytattuk is az utat a Vasas-szakadék felé. Ez a szakasz üditően lankás, sok helyen teljesen vízszintes úton haladt, így nem volt nagy megeröltetés fél órás menetidővel megérkezni a szakadékhoz. Itt csak egy fára erősített zsírkréta volt az igazoló pont. Pár embert kivárva beírtuk a füzetbe a kódot, és már ügettünk is tovább. A Lajos-forrás felé enyhe emelkedőt fogtunk, de szerencsére sehol nem volt az a mérhetetlen sártenger, amit a tavaszi kirándulásunk alkalmával tapasztaltunk ugyanezen a szakaszon. A traktorok által kimélyített dózerutat teljesen elsimították, és az ösvényen sem volt sár. Jól lehetett haladni!
A forráshoz érkezve rövid pihenőt és étkezést tartottunk, és itt jutott eszembe először, hogy tán a fényképezőgépet is érdemes lenne bekapcsolni, az addigi rohanásban teljesen kiment a fejemből! A video ezért innen kezdődik. Az út a Lajos-forrástól a Dömör-kapu felé nagyobb lejtéssel indult, bár az ösvényen sok keresztbe dőlt fa volt, sok túrázót megelőzve szaggatós tempóban zúztunk lefelé. A Körösi Csoma emlékmű előtt ívben elhaladva a völgy felső peremén értük el a Dömör-kapunál lévő ellenörzőpontot. 
Az erdő ezen a szakaszon nagyon szép volt, igazi őszi csoda! Tovább egy darabon a völgyben lévő erdészeti úton kellett mennünk, de épp mikor már zúgolódni kezdtünk volna az aszfalton gyaloglás miatt, rátértünk az úttal párhuzamos jelzett ösvényre és ott folytattuk utunkat. Sokszor át kellett kelni a patakon, de negyon szép volt a völgy és a táj, a terep pedig ideálisan jól járható, hamar elértük a Kárpát-forrást - szarvas koponyával a tetején - majd megérkeztünk a Sikárosi-erdészházhoz. Itt nem volt ellenőrzés, csak az OKT (Országos Kék Túra) bélyegzőjét nyomkodtuk az igazoló füzetbe. Lankás réteken, aztán szép eredei úton lassan emelkedve közeledtünk a hosszú és a rövid táv utolsó közös pontja felé, a Királykúthoz. 
Innen a rövid táv résztvevői felfelé indultak a Dobogókő irányába, a hosszú táv pedig lefelé kanyarodva a Szőkeforrás völgyébe. Bélyegzés után búcsút vettünk Sherlocktól, Anditól és Viktortól, akik a rövid távon mentek tovább, és mi ketten Gyurival, a seprüvel a sarkunkban (seprü: a túra lezárásakor az útvonalat végigjáró ellenőr) - félve attól, hogy esetleg kiesünk a szintidőből és lezárják a túrát - iszonyatos tempót diktálva vágtattunk le a Szőkeforrás-völgyén Dömösre. Szerencsére kiderült, hogy a pont még legalább egy órán keresztül nyitva van, így nem késtünk le semmiről. Az egy óra hátrány itt egy kicsit éreztette a hatását. Némi süteményezés és italozás után a dunaparton folytattuk utunkat egy jelzetlen, viszont szalagozott úton, és a vízszintes szakasz miatt az előző szakaszhoz hasonló tempóban. A seprüt lerázva érkeztünk meg Pilismarót házai közé. Némi aszfalt gyaloglás után meg is találtuk az utolső ellenőrző pontot, aztán már haladtunk is tovább mert itt várt ránk a túra egyik legnehezebb és egyben utolsó szakasza: 9km-en 640m szintet felvéve vissza kellett másznunk Dobogókőre. Na itt már volt rendesen fáradtság, megy zsibbadás, amit el lehetett képzelni, többször megállva szakaszosan haladtunk felfelé a Szakó-hegy oldalában. Időnként voltak rövid sík szakaszok, így szerencsére a lendületünket sikerült viszonylagosan megőrizni. A Szakó-hegy csúcsát elhagyva egy rövid lejtő következett, ami valahogy egyikünknek sem tetszett túlságosan, a térdünk meglelehetősen nehezen viselte a lejtmenetet. A nyeregbe érve aztán ismét felfelé vettük az irányt és megküzdve az utolsó negyobb emelkedővel, hamarosan felértünk a Dobogókő első kilátó teraszához. 
Innen már csak pár száz méter a cél, így tudattól kissé megtáltosodva nagy léptekben érkeztünk meg a célt képező Matyi büféhez. Összesen 15 percünk maradt a lezárásig így épp csak beestünk, de azt hozzá kell tegyük, hogy egy órával később indultunk. Hát ennyi lenne túránk története, a végén történt nagyszabású büfézést bográcsgulyással és hűtött sörrel, már mindenki képzelje hozzá, ezzel nem untatnám a kedves olvasót! :-D
A túráról készített videó a videók menüpontban nézhető! ;-)
