Egy hetes camping túrára indulunk újra a Robson-hegy közelébe, erre a csodás környékre. Már kétszer voltunk ezen a túrán, 2003-ban egy 19 km-es túra a Marmot táborig, 2005-ben 21 km-es túra a Berg lake táborig, plusz két napot töltöttünk a tó körül rövidebb túrára. Az idén 22 km-es túrára indultunk a Rearguard táborig. Két napot szántunk az útra, egy éjszakát az út közben levő Emperor táborban töltöttünk, így könnyebb volt az út a nehéz hátizsákokkal. Indulásunkkor nem volt a legtisztább az ég, többnyire felhős, de nagy izgalommal indultam a nehéz zsákkal a hátamon.
Újra ezen a szép környéken lehetek, ez mindent megért. Az első 7 km-es szakasz a Kinney tóig, széles, jól járható út, többnyire erdős részen vezet, itt biciklivel is lehet közlekedni, amit sok túrázó ki is használ megspórolni néhány km gyaloglást. A Robson-hegy lábánál vezet az ösvény egy szakaszon, ahonnan hatalmas lavina omlások törik meg a túra utat. A tóparton van az első menedékház, ami csak egy nyitott, tetővel ellátott faépület eső ellen. Itt ettünk és úgy indultunk tovább. Tüzet sehol nem lehet rakni ezen a környéken, a főzéshez kis camping tűzhelyet kell magunkkal vinni és vízszűrőt, hogy a folyóból bárhol tudjunk vizet inni. Főzéshez csak belemerítettük az edényt a tó vizébe és felforrva már használható volt. Nagyon jóízű a gleccserből leolvadó víz. Semmiféle adalék benne, csak tiszta víz. A Kinney tavat magunk mögött hagyva, már kicsit érdekesebb volt az ösvény, szép kilátás nyílt a környéken lévő magas hegyekre, vízesésekre a sziklákról. Ezt a völgyet az ezer vízesések völgyének is nevezik. Tavaszi olvadás idején a sok vízesés érdekes látvány körbe a sziklafalakon. Így nyárutón már kevesebb víz zuhog alá a magasból.
A tavat elhagyva a Roson-folyó deltáján átkelve egy magaslatra vezetett az ösvény, itt már nem széles út, csak ösvény. Innen emelkedett néhány km-es szakaszon és az én hátizsákom egyre nehezebbnek érződött. Szemerkélő eső volt, de épp csak annyira, hogy mire felvettük a poncsót addigra már el is állt. A táborig kb 800m a szintkülönbség, és ez is az első szakaszon. Jól járható az ösvény, végig a Robson-folyó mentén halad, hidakon átkelve oda-vissza. Egy függőhíd is szeli a folyót. Három vízesés van a Roson-folyón: White Falls, Falls of the Pool és a The Emperor Falls. Ahogy haladtunk magasabbra és magasabbra úgy kezdtem fáradni és izgalommal vártam mikor érünk már az Emperor Falls-hoz? Amikor feltűnt a távolban, örültem, hogy hamarosan letehetjük a nehéz zsákot. De a táborhely még elég messze volt a vízeséstől. Az éjszakát pár méterre a robogó folyó mellett töltöttük, ami nem volt a legcsendesebb, és nehezen tudtunk aludni, de legalább az jó érzés volt, hogy felértünk a felső szakaszhoz, onnan már csak kisebb emelkedők ha lehetnek tovább. Reggeli után készülődtünk, amikor nagy robajt hallottunk nem messze a hegyekben. Kíváncsian kémleltünk a fák között a hang irányába, és láttunk néhány nagyobb sziklát gurulni a hegyoldalról. Oh-oh ez nem jó jel. Valahol meglazult szikla szakadt le és mi abba az irányba megyünk. Később azonban nem láttunk sziklákat az ösvény körül, valószínű magasabban a fák között megakadtak, de láttunk egy világosabb sziklafalat és gondoltuk, onnan szakadt le egy rész. Ezen a részen elég lazának tűnt a sziklafal, így nemigen éreztem biztonságban magamat. Amint átjutottunk ezen a szakaszon, egy kavicsos deltán kellett átkelnünk. A környező hegyekről lezuhanó olvadó hó vize kisebb nagyobb patakokat vájt a kövek között. Többnyire szárazak voltak, így nem kellett sok pallón átkelni. Ezen a ponton már a Robson-hegy is látható ha tiszta az idő, de most felhő takarta. Az első gleccser, a „Mist” már latható innen. Hatalmas moréna torlaszolja el az alső szakaszt, ami egy kis külön tavat alkotott a kőtörmelék mögött. 5 éve ez a törmelék fal nem volt ilyen magasan. Az utunk innen a Berg-gleccsertó mentén a fák között haladt a táborunkig.
Fáradtan itt már nehezebben ment a gyaloglás a keskeny erdei ösvényen, gyökereket kerülgetve lépkedni, mert a vizes gyökereken könnyen megcsúszott a bakancsunk. A Berg-tó camping-ben van egy menedékház, ez már egy rönk épület ahol jólesett a tűzhely melege. Itt megebédeltünk és egy jó pihenő után újra úton voltunk az 1km-re levő táborunkig. De jó érzés volt megérkezni és lerakni a nehéz zsákot. Szerencsére az eső megállt, így szárazon tudtuk felállítani a sátort. A sátorhelyek elég jól meg vannak csinálva, faforgáccsal leterítve egy-egy alap. Csak regisztrált túrázók maradhatnak éjszakára, mert kevés sátorhely van egy-egy táborban. Néhol csak 5-7 sátorhely van kialakítva. Az élelmet egy erre a célra kirakott fém szekrénybe kell bezárni éjszakára, a sátorban semmiféle élelmet nem ajánlatos tartani az esetleg arra kóborló medvék miatt.
Korán végeztünk a vacsorával, így volt időnk a környéket felfedezni egy rövid túrán a tábor körül. Lenyűgöző volt a környék, gleccserek a távolban és a közelben a Mist és a Berg-gleccser a Robson-hegyről. A csúcs felhőtakaróban maradt erre az estére.
Az éjszakát nagy robajok zavarták meg, ahogy a gleccser töredezett, néha úgy éreztem az egész hegyoldal leszakadt, de biztonságban éreztük magunkat a tó túloldalán és próbáltunk aludni. Az eső újra eleredt és azon töprengtem, vajon lesz-e esélyünk másnap a tervezett Snowbird Pass túrára elindulni ha esik az eső?
Felhős reggelre ébredtünk ezen a napon is, de nem tűnt komoly esős napnak, itt-ott felszakadozni véltük a felhőket. Reggeli után útnak indultunk a rég áhítozott túrára. Sajnos én egy náthával küszködtem, de ez sem vette el a kedvemet a túrától. Előző este a közelben lévő ranger épületében érdeklődtünk a túráról és semmi komoly időjárásról nem beszelt, így bátran indultunk a 8 km-es túrára. Az első néhány km könnyű terepen vezetett egy kis gleccser patak közelében. A patak túloldalán levő Rearguard hegyoldalról többször hallottunk nagy robajokat és néha sikerült is látnunk a zuhanó köveket. Nem voltunk veszélyben, közben volt egy kis gleccser tó is a Robson-gleccser lábánál. A könnyű gyaloglást egy kis emelkedő váltotta fel. Nagy köveken kellett feljebb jutnunk a kőtörmelék tetejére, ahol egy ösvény vezetett végig a hegyoldalon. Itt már a gleccser fölött voltunk és lenyűgöző látvány volt a hatalmas jégtömeg. A távolban is gleccserek bukkantak szemünk elé. Könnyű ösvény vezetett a moraine tetején, nem győztem a környéket csodálni. Hihetetlen volt számomra, hogy a gleccser fölött vagyok. Gyakran megálltunk, fényképezni, ahogy az idő is kezdett kellemesebb lenni. A Robson-hegy csúcsát még nem láttuk tisztán, amióta a környéken vagyunk. De hátha később kitisztul és itt a magasból láthatjuk? Reménykedve néztünk a csúcs felé amint egy kis kék foltot láttunk az égen. Az ösvény végén egy lankás területre értünk és a nap is erősebben sütött már. Mesés volt a környék. Gleccserek körülöttünk, hatalmas völgy és a távolban már látható a Snowbird pass ahová indultunk. De itt olyan szép a környék, úgy gondoltuk, nem megyünk tovább, csak élvezzük a környék szépségét. Az én náthám is eléggé legyengített, hamar megbékéltem a gondolattal, hogy ezen a ponton lesz a csúcs mára. Jó időt eltöltöttünk ezen a szép helyen, játszadoztam a hóban, megmostam az arcomat, hogy sokáig fiatal maradjak, ahogy a szólás mondja. :-) Amikor úgy gondoltuk, ideje lefele indulni, találkoztunk egy csoporttal, akik a tovább mentek a hágó fele. Mindjárt elfeledtem a fáradtságomat, hozzájuk csatlakoztunk és mentünk mi is velük.... egy idő után aztán végképp fel kellett adnom. Kifutottam az energiámból. Ez a hágó 750 m szintkülönbség a táborunktól, nem túl magas, de mégsem bírtam tovább menni. Egyik társunk azonban velük ment, így őt várva itt a szép völgyben a napsütésben jót pihentem amíg visszajött. Úgy tűnik mások is megrekedtek itt, mert nagyobb kövekből összerakott székek voltak kialakítva és zavartalan kilátás volt innen minden irányba. Lefele menet meg gyakran megálltam és visszanézve csodáltam a szép tájat amit magunk mögött hagytunk.
Ez a túraút csak 1-2 km a Berg táborhely fölött. A hegyekről hatalmas erővel lezúduló víz érdekes formákat vájt a sziklák között. Az ösvény a fák között halad a vízesés mentén, de a felső szakaszon már rá lehet menni a sziklákra és ott is lehet magasabbra haladni. Rövid túra, de tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik innen a Robson-hegyre és a lábánál levő Berg-tóra. Ezen a napon sem kedvezett a szerencse, hogy meglássuk a hatalmas Robson-hegyet teljességében. A robajokat továbbra is hallottuk a gleccser irányából, és néha láttuk a felcsapódó tó vizét, amint egy-egy jégdarab leszakadt. Az estét a tábor körül töltöttük, a száraz folyómederben bóklászva érdekes kövek után. Egy csoportba szedtem az érdekesebb köveket és fényképen örökítettem meg milyen kövek vannak a hegy korul.
Utolsó reggel, indulásunk előtt a szerencse végül is csak kedvezett, hogy meglássuk a Robson-hegyet. A reggeli fényben a csúcs lenyűgöző volt. És amint próbáltam képet készíteni, a közelemben levő kis patakban megláttam a tükröződő képét. Álmosan, alig láttam a kis gépemen, mit fogok fényképzeni, csak kattintottam és alig vártam hogy itthon a computeren megnézhessem a képet. Egy nagyon szép képet sikerült készítenem, aminek végtelenül örülök. Sátrat bontottunk és útnak indultunk lefelé a táborból. A 22km-es utat egy nap alatt tettük meg, lefelé könnyebben haladtunk, bár a zsákunk nem volt sokkal könnyebb. Az égbolt kitisztult, napos, száraz idő volt ezen a napon. Az utolsó 2-3 km nagyon hosszú volt, azt hittem sosem érek ki az útról. De másnapra már elfeledtem a fáradtságot és azon gondolkodtam, vajon mikor tudunk újra vissza menni? Szeretnem a Snowbird pass túrát végig járni és egy könnyűnek tűnő hegyi túra is érdekel bennünket azon a környéken, és még két másik túraút, ami szép kilátást ígér.
A túrán készült összes kép megtekinthető az alábbi címen:
http://s234.photobucket.com/albums/ee58/turak/Mt%20Robson/2010/
