Délelőtt 10-kor óramű pontossággal érkeztünk meg a találkozóra az orgona illatú Köveskálra. Rövid készülődés után neki is indultunk a túrának a település gyönyörű parasztházai között. A templom tornyát magunk mögött hagyva a sarjadó szőlőültetvények között csábító borospincéket kerülgetve értük el a Köveskáli-hegy lábát. Erdei úton folytattuk a menetet felfelé, ahol annak rendje és módja szerint eltévesztettünk egy kanyarulatot, midőn kiderült, hogy a lego emberke sztorit volt aki még nem ismerte. Ennek azonnali orvoslata közben más viccekkel fűszerezve sikerült pár száz méterrel benézni az utat, némi vissza gyaloglással tettük magunkat újra sínre! :-) A jelzésen továbbhaladva velünk együtt a kedvünk is emelkedett, kitértünk a fűben bujkáló kémlovak és más döbbenetes teóriák kidolgozására, végül a csúcskategóriás agymenés végpontjaként mi is a csúcsra jutottunk és ott álltunk az Eötvös Károly kilátó alatt. Felüdülés volt a sok eszetlenségben megfáradt agyunknak a körülöttünk elterülő panoráma és az emelkedő kiheverésére szánt rövid pihenő.
A kilátótól lefelé kanyargós kidőlt fás köves erdei ösvényen haladtunk lefelé, majd rövidesen kiértünk a Szentbékkálla feletti ciripelős nyári rétes pincehegy szőlősorai közé és olyan csodás templomromot és olyan szép pincéket láttunk, hogy tényleg olyan érzésem támadt, el sem akarok menni onnét. :-) A templomrom a töttöskáli rom volt, melyet az 1200-as években építettek és falai még mindig állnak. Az egész környéket átjárta a nyugalom, hát döbbenet élmény volt! Szentbékkállát elhagyva pedig újabb csoda következett, elértük a Velétei Palotaromot majd a Kőtenger szélét. Ez a sziklavilág olyan élmény, hogy az ember komolyan elgondolkodik, minek is kell külföldre utazni, ha Magyarországon is ilyen észbontó helyeket találhat. Szóval aki még nem volt ott, az gyorsan szedje a sátorfáját, és meg se álljon odáig!
Itt volt egy kis riadalom, mert az ég egy párszor megdörrent felettünk nem is oly messze, de aztán csak pár csepp esőt kaptunk és a felhők szét is oszlottak. Napsütésben kapaszkodtunk felfelé a Láz-tető nyergébe, ahol először pincék közti dűlőutakon, aztán egy eléggé benőtt gazos bozótos ösvényen értük el a nyerget. Itt a társulat elterült a fűben és fél órán keresztül csak az eget bámultuk, na meg a Csobánc tetején a várat, hiszen onnan már jól látszott. Na meg az is jól látszott, hogy az idő eléggé elszaladt, így rövidítenünk kell a távon. A várat mindenképp meg akartuk látogatni, hát úgy határoztunk, hogy visszafelé rövidítünk és a Tóti-hegyet ezúttal kihagyjuk! Csobánc vára meg is lett, némi szuszogós kaptató után körbejártuk. Megcsodáltuk a panorámát, de erről beszéljenek a képek helyettem. Visszafelé Köveskálra a legrövidebb utat választottuk, még ha ennek jó része aszfalt is volt, de közben a táj kárpótolt a kis kellemetlenségért, és még egy szivárványt is sikerült lefotózni!
További képek a galériában! Videó is hamarost! :-)
A pontos útvonal letölthető google föld-ben megynyitható KMZ file-ban!
