A Szlovák paradicsomi Paradicsom :-)

A dolog úgy kezdődött, hogy szombat reggel némi átfedésekkel, többszöri találkozó pontokat létesítve több lépésben összeállt 19 főre duzzadt csapatunk és útnak indultunk. Az utazás zökkenőmentesen a tervek szerint alakult. Délután 2 óra előtt egy picivel érkeztünk meg a Dobsinai jégbarlanghoz, de mivel a parkolóból a bejáratig van egy hosszabb gyalogösvény és 130 méter szint, így a 2-es vezetésről lemaradtunk. Felsétáltunk a barlang bejáratához és a 3 órás csoporttal be is jutottunk. Nagyon szép a barlang és nagyon hideg! Danka vásárolt fotós belépőt, így az ő képein majd látható lesz maga a barlang is, a fontos tudnivalókat pedig elolvashatod itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Dobsinai-j%C3%A9gbarlang

A barlang bejárása után visszatértünk a kocsikhoz és elindultunk a kemping felé. Szerencsére a jégbarlangtól a legrövidebb út, egy hegyi szerpentin, nem volt lezárva - ellentétben a pletykákkal - így az út hátralevő részét a Szlovák paradicsom hegyi vonulatai között, gyönyörű erdei úton tehettük meg! Megérkezvén megtámadtuk a recepciót és a szállásokat lelogisztikázva elfoglaltuk táborunkat! A kemping kellemes meglepetés volt, a régi ismert körülményekhez képest meglepően jobb volt a helyzet. Helyre állították a vizes blokkokat és plusz zukanyzókat is építettek. Igaz a melegvíz az szakaszosan volt csak elérhető. Esti nagy közös tábori vacsizás a kemping területéről összehordott padokon, éjaszkába nyúló beszélgetős iszogatós csujjogatós ereszd el a hajam befejezéssel! :-)

Reggel kávé kereső kommandók lepték el a tábort, szaladt ki merre látott, de aztán helyre állt a rend és derekas, Maras-Tátra panorámás reggeli után fél 9 magasságában sikerült is útrakész csapattá kovácsolódni! Tüstént be is vettük magunkat a rengetegbe és becéloztuk a Sucha Bella szurdokot. Az út elején egy jódarabon a patak meder kavics ágyán kell haladni, itt-ott vannak fapallók is, egyenletes tempóban haladtunk. Aztán egyszer csak elértük a lényeget. Beszűkült a kanyon és elkezdődött a láncos fapallós, később vaslétrás csimpaszkodós móka. Azt hiszem, a fotókon és a videón mindez sokkal jobban látszik, mint ahogy én letudnám írni. Óriási vízesések, egymás alatti lépcsőkön, medencében összgyűlő tovább rohanó víztömegek, permetező vízpára és csillogó szemek! :-) Noémi lányomnak is fülig ért a szája és alig bírt magával! Úgy gondolom, mindenki igen jól szórakozott ebben a természetes közegű vidámparkban!

Több mint 3 órás mászókázás után értük el a szurdok tetejét, igaz ebbe az is belejátszott, hogy rajtunk kívül még jópáran jöttek felfelé, így lassabb volt a haladás. Innen széles, enyhén lejtős erdei úton gyalogoltunk tovább Menedékkő (Klastorisko) felé. Mesés fenyvesek, sziklákkal tarkított táj a fák között időnként látható Magas-Tátra vonulatai követték utunkat. Először a kolostor romjait láttuk meg a fák között, aztán előkerült a "chata-hütte-hegyifogadó" nagy terasza is. Itt tartottunk hosszabb ebédel kombinált pihenőt, élveztük a szikrázó napsütést, a hideg sört, a csodás kilátást a Tátra teljes egészében látható vonulatára. Az ebéd elfogyasztása után még lazultunk egy darabig, ki a teraszon ki a mezőn a fűben heverve. Gyurit csak adóvevővel lehetett megtalálni a magas fűben, nagyon vicces volt, ahogy megugrott, mikor megcsörgettem! :-D

Amikor már mindenki teljesen kipihente magát, az utat folytatván leereszkedtünk a Hernád völgyébe és a hídon átkelve megérkeztünk a Tamásfalvi kilátó ösvényéhez. Itt a társaság ketté vált, az egyik fele elindult fel a kilátóba, a másik fele pedig útnak eredt a Hernád áttörés felé. Itt újra a képeket lesz érdemes megnézni, a sok helyen a sziklákon kiépített rámpasorokon haladó és időnként függőhidakon a folyót átszelő ösvény szavakban vissza nem adható. Az út gyönyörű volt és meglehetősen hosszú! :-) A végére rendesen elfáradtunk, valahogy sose akart elfogyni, hatalmas élmény volt az egészet bejárni, ugyanakkor eufórikus érzés volt megérkezni a kempingbe! Természetesen azért senki se bánta meg, megérte a kis fáradtságot! A csapat kilátóba is felmenő fele picivel később szintén megérkezett. Az esti program az előző naphoz hasonlóan evés ivással és a nap kiértékelésével zajlott. Megbeszéltük a másnapi előkészületeket és az időzítést a reggeli indulásra.

Hétfőn reggel táborbontással együtt fél 9-re ismét sikerült felkerekedni és rövid autózás után meg is érkeztünk aznapi túránk kiinduló pontjához a Nagy sólyom (Velky Sokol) szakadék bejáratához. Gyorsan összeállítottuk a holminkat, lezártuk a kocsikat és irány az erdő! A táj összehasonlíthatatlanul más volt mint az előző nap! Ezt a részt sokkal kevesebben látogatják, és amellett, hogy szinte senkivel nem találkoztunk egy vadregényes, érintetlen vadonban találtuk magunkat. A patakmederben kellett haladnunk, sokszor a vízben ugrálva óriási kidőlt fatörzsek között méretes lapulevelek derékig érő szőnyegében törtünk utat. Az előre jutást csak jóval beljebb a szakadékban kezdték segíteni mesterséges falétrák vagy gyalult tetejű farönkök, de az egész inkább volt érintetlen és természetes, mint az előző napi kiépített szurdok. Nagy élmény volt, az biztos. Jöttek aztán a vízesések, és létrás, hidas felmászások, az összeszűkült falak között sziklába kapaszkodós fatörzsön egyensúlyozások és minden amit az ember várt. A tökéletes aktív kikapcsolódás minden szinfoltja megtalálható itt! Egyszer aztán végetért ez is és némi pihenő után elindultunk a lefelé vezető úton, ami egy darabon inkább felefelé vezetett még. Elértünk egy elágazást, ahol nagyon közel voltunk az előző napi Sucha Bella szurdok felső végéhez, innen aztán vagy szintben, vagy kicsit fel-le haladva réteken és dombokon, aztán megint erdőkben gyalogoltunk tovább. Az út utolsó része viszont nehezebbnek bizonyult, hirtelen sok szintet vesztve meredeken lefelé érkeztünk vissza a kocsikhoz! Innen már csak a hazautazás volt hátra, rövid táplálkozás és búcsúzkodáa után hazafelé vettük az irányt! Köszi mindenkienk aki, részt vett, remélem, mindenki jól érezte magát! ;-)