- Na, végre már, hogy itt vagyunk! – Futott át rajtam e gondolat, amint péntek este Csákánydoroszlónál bekanyarodva átléptük az Őrség kapuját. Némi telefonálgatás után kiderült, hogy mi vagyunk az elsők. Felhívtam a Kutatóház gondnokát is, hogy érkezünk és további 20 perc kanyargás után meg is érkeztünk. Átvettük a ház kulcsait, és berendezkedés valamint sátor állítás közben vártuk a többiek megérkezését. Az első nagy élmény a felettünk látható csillagos égbolt volt! Itt nagyon kevés a fényszennyezés, így sok milliárd csillag ragyogott fentről, a tejút pedig épp a fejünk felett kanyarodott tova. Lehetett benne sokáig gyönyörködni. - Miért hívják tejútnak a tejutat? – Kérdezte Noémi lányom, és gyártottunk sok-sok teóriát rá, szóba jött ott a kiborult tejeskocsitól kezdve a tejuszodáig minden, már csak szívószálat nem kerestünk hozzá! :-) Szép lassan, szakaszosan megérkezett mindenki. Szállásfoglalás után összegyűlt a társulat és némi poharazás, iszogatás közben megvitattuk a másnapi programot. Mivel szombat estére bográcsozást terveztünk, és a gomba várható hiánya miatt változtatni kellett a gombapörkölt tervén, így egy későbbi reggeli indulást szavaztunk meg, reggelre pedig bevásárlást a hozzávalók beszerzése végett. Olyan jól sikerült a beszélgetés, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy már éjjel 1 óra is elmúlt és jó néhányunk rég eltette magát másnapra. Mi is így tettünk, mert Ferivel megbeszéltünk egy hajnali cserkelést és közel volt a kelés ideje.
Így is lett! A telefonon beállított ébresztés kíméletlenül megszólalt hajnali fél 5-kor, én meg gépiesen már másztam is kifelé a sátorból. Odakint a friss levegőn szinte rögtön magamhoz is tértem. Pár mozdulatos készülődés és perceken belül a ház tornácán össze is állt hármas csapatunk Ferivel és Viktor fiammal. Itt teljesült a túra első célja: A hajnali csendben a szemközti domb mögül meghallottuk egy szarvasbika mély bőgését. Tettre készen vágtunk neki a sötétségnek. A nedves fűben nesztelenül lopakodva haladtunk a domboldalon lefelé. Időnként megálltunk hallgatózni, nem riasztunk-e el valamit, aztán folytattuk a settenkedést és rövidesen magunk mögött hagytuk Keserű szer házait. A Szalafői utat keresztezve az elhaladó sietős autók ellenére is jól hallottuk a bőgést továbbra is. Célba vettük a vadlest a közeli kedvenc rétünkön. Beereszkedtünk az utat követve a patak völgyébe, majd némi lámpa-felvillantós keresgélés után meg is találtuk az eldugott dózer utat, amely a patak mentén haladva éri el a rejtőzködő tisztást. A vak sötétben a sáros talajon bukdácsolva, de azért minél nagyobb csendben tettük meg a körülbelül 100 méternyi távot a tisztás széléig. Az erdő széléhez érve megálltunk és hosszú percekig néma csöndben figyeltük a neszeket a rét felől. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy nem jár előttünk semmi, óvatosan kiléptünk a fák közül és a rét szélén haladó kitaposott keréknyomban haladva rövid lámpavillanásokkal becélozva az irányt meg is találtuk a lest, amely az elmúlt két év alatt újjá lett építve. Tetőt is tettek rá, és mint az a hajnal elérkeztével később kiderült az előtte húzódó nyiladékot is megtisztították. Lassan, nesztelenül másztunk fel rá és elhelyezkedtünk a fapadon. Itt már más dolgunk nem volt, mint feltöltődni energiával és némán lesni az erdőt, várni a pirkadatot, amely lassan el is kezdődött. Túl sok szerencsénk nem volt a nagyvadakkal, mert ottlétünk alatt egy sem tette tiszteletét a réten, viszont hangokból volt bőven: Reccsenések a fák között, két bagoly köröző repülése és huhogása a fák felett, majd egy fácán kiabálós felriadása nem messze tőlünk. A reggel megérkezett. Nagy párafoltok gomolyogtak a rét felett a nap első sugarai elérték a fák csúcsait. Lemásztunk a lesről és tettünk egy nagy sétát a réten. Feri fotóin látszik, hogy micsoda csodás fények uralták a környéket! Visszafelé pedig eljött a túra második céljának beteljesedése és végre kicsit gombász túra is lett! Találtunk egy Őzláb gombát. Visszaérkezvén a házhoz, kiadós reggelit csaptunk a rét széli rönk asztalon és padokon, közben a bevállalósak elintézték a vásárlást!
10 magasságában a csapat megérett az indulásra és ösvényre léptünk a Szala-parti tanösvényen Szalafő irányában. Jókedvű társaság haladt a fák hűvösében a patakmedret kerülgető erdei úton, gyűltek a kilométerek és az őzláb gombák is a szatyorba! Mert hát ki ne talált volna gombákat az erdőben, ha nem mi! Ha más nem, mi akkor is találunk, mert ha gombász túrát hirdettünk, akkor legyen is az! J Csapatunk néhány rövid pihenővel elérte Szalafő határát, ahol a játszótéren megtorpant a haladás! Ez a csapatban lévő gyermekek tekintetében még nem lett volna meglepő, de kiderült, hogy nem csak gyerekek, hanem gyermek lelkületű felnőttek is vannak közöttünk! Mérleghintázásban, mászókázásban és csúszdázásban nem volt hiba! Innen az úti célunkat képező Pityerszerre aszfalt úton kellett volna mennünk, így alternatív utat keresvén Csörgőszer felé vettük az irányt, ahol mesebeli házak között folytattuk a gyaloglást. A házakat elhagyván útkeresés következett! A bozóton átkelést szerencsére megúsztuk, mert találtunk egy olyan jelzett utat, ami az én viszonylag régi térképemen még nem volt rajta. Egy ligetes völgyön átkelve érkeztünk meg a Pityerszeri skanzenbe. Nagy pihenő, skanzen nézés, táplálkozás a helyi ínyencségeket kínáló büfében következett! Az időt olyan szépen elmúlattuk, hogy rendesen belecsúsztunk a délutánba. Ekkor viszont már veszélybe került az esti bográcsozás ideje, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy a gyors lábú csapattagok velem együtt hazairamodnak és kocsikkal visszajönnek a hátra hagyott csapattagokért, így időben megérkezvén elő tudjuk készíteni a hozzávalókat a kajához. Neki is iramodtunk, közben Feri kiszúrta, hogy a Nemzeti Park dzsipje éppen indulni készül és szép szavakkal felkuncsorogta magát, így az előttünk lévő 6 km-es távot egy huszárvágással le is tudtuk. 10 perccel később már a Keserű szeri házak között trappoltunk, fél óra múlva pedig már vissza is érkeztünk a kocsikkal Pityerszerre. Ekkor magasztos legendák kezdtek keringeni fürge lábainkról és arról, hogy nekünk ilyen távok meg se kottyannak, percek alatt képesek vagyunk 6 kilcsit legyalogolni, ha kell! Rövid titkolódzás után azért szertefoszlattuk a fals ideákat és bevallottuk a turpisságot! A bogrács viszont pont idejében a tűzre került! 
Közös és összehangolt munkával beindult a gépezet, és igaz, hogy sötét volt már, mire elkészült az étel, de pont időben sikerült befejezni. A magam főztjét nem dicsérem, de voltak vélemények, miszerint jó lett! Cáfoljatok, vagy helyeseljetek! :-) A pörkölt mellé, amibe természetesen belefőztük a talált gombákat is, Norberték remek ötlete alapján egy közeli fogadóból rendeltünk dödöllét, így vittük teljesen autentikus tökélyre az esti vacsorát! Az est további része kellemes tábortűz nézéssel és beszélgetős iszogatással telt.
A vasárnap reggel pedig a rendrakással és a szállás elhagyásával folytatódott. Mindent összevetve tíz óra magasságában útra készen álltunk. Lerendeztük az anyagiakat és könnyes búcsút véve a kutatóháztól, útnak indultunk Felsőszölnök felé, amely az ország legnyugatibb települése. Autózás közben gyönyörű erdőkön keresztül mentünk Farkasfa és a Hársas tó érintésével. A terv szerint igyekeztünk minél feljebb jutni a hármas határhoz, így a faluba érvén egy dózer úton mélyen beautóztunk a völgybe és egy réten tettük le a kocsikat. 
Feljebb a táj már szigorúan védett terület, így innen gyalog folytattuk és durván egy órás sétával el is értük a hármas határt, vagyis a Magyar – Osztrák – Szlovén határpontot. Különböző komplikált csoport képeket készítettünk a határkő mindhárom oldalán, mert úgy az igazi, ennek beállításairól is születtek különböző vicces felvételek, amelyekhez remélhetőleg rövidesen szerencsénk is lesz! Némi pihengetés után visszasétáltunk a kocsikhoz. Rövid eszmecserét folytattunk a haza utat illetően, majd el is indultunk, és hazafelé a hétvégére egy kis kalandparkozással tettük fel a pontot, a Sobri Jóska bakonyi kalandparkban. Délután 3-tól esti 7-ig kúsztunk másztunk a fákon, repkedtünk a tó felett, ki-ki kedve szerint trambulinozott, röviden igen jól éreztük magunkat. Felvételek és videók itt is szép számban készültek. A késő esti órákban érkeztünk haza! Aki lemaradt, járjon utána, vagy várja a jó szerencsét és a következő alkalmat! :-) Egészségetekre!
Képek nézhetők a galériában, amely a Látnivalók menüpontban található!
Kiszely András GPS trekkje pedig itt látható!
