Kedves túratársak! A hétvégén ugyebár a Spartacus ösvényre készülünk, amely egy darabon a Lepence patak völgye felett halad! Ennek kapcsán eszembe jutott egy rakás kellemes emlékem, annak idején gyermek koromban sok-sok nyáron át ott nyaraltam a családdal. A túránk során felkeresett Apát-kúti völgyhöz is sok kellemes emlékem fűződik, de Lepence az maga volt a csoda. Mégis most egy nagyon lehangoló hír kapcsán írom ezeket a sorokat!
A környéken tett kellemes kis kirándulások, gombászatok, a környék bejárása, Visegrád, a Visegrádi vár, a Búbánat völgye, önfeledt játék a patakparton és a rengeteg strandolás azon a gyönyörű helyen, mind egycsapásra felszínre kerültek! Ott tanultam meg úszni is! Az első sátrazások színhelye! Kezdő Duna parti horgászatok! Sorolhatnám tovább!
Ezeknek a kellemes emlékeknek a színhelye pedig sehol sincs már! Először jó néhány évvel ezelőtt az volt az első tragikus esemény, hogy a fák között megbújó tetőtér beépítéses mézeskalács házikókból álló hangulatos üdülőfalut porig rombolták és a helyére építettek egy böszme nagy wellness szállodát! Odalett a tűzrakóhely, a játék közben várnak használt jurtadomb a sátorozóhely a kis gyerekmedence és minden, ami szép és jó volt!
Aztán egy pár éve szembesültem a másik borzalommal! Az egész Lepence strandfürdőt lepusztították, a földdel tették egyenlővé! Semmi nem maradt a helyén, csak az ocsmány nagy földtúrások! Lóránt és a "Wizesblog" figyelmébe ajánlom, hogy itt Magyarország talán legszebb fekvésű strandja pusztult el. Dunakanyarra panorámás termál medencéjével és erdei környezetével mindent felülmúlt. A pusztításra pedig most jön a lényeg! Az a hír járja, hogy a cég, akik ezt művelték, egyszerűen becsődölt és az egész értelmetlenség így marad! Talán nem ok nélkül vagyok felháborodva! Álljon itt néhány kép azelőttről és a mostani állapotokról!
Ilyen volt:
És ilyen:
Most pedig ilyen:
Meg ilyen:
Ehhez semmi hozzáfűznivalóm nem maradt! A túra kapcsán jutott eszembe és úgy éreztem, le kell írnom! Ha valaki tud valami pozitívat hozzáfűzni, hát ne tartsa magában!
a Nagy Fehér...
